Izgalmas képzőművészeti kiállítás nyitotta meg kapuit a közelmúltban: a HAB tárlata horvát művészek természet és tudomány által inspirált munkáit állítja reflektorfénybe a párbeszéd jegyében.

HAB: Állandó áramlásban 

Újfent izgalmas válogatásnak ad otthont a HAB: ezúttal a zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum modern és kortárs gyűjteményéből érkeztek különleges képzőművészeti alkotások. Az Andrássy úton található villában valódi művészi összefogás eredményét láthatjuk, egy összefogásét, amely

,,a horvát modernizmus sokrétűségét, annak európai művészeti folyamatokba való betagoltságát bizonyítja”

— ahogy azt Sanjin Mihelic, a zágrábi múzeum igazgatója is hangsúlyozta.  

A műfajilag rendkívül változatos kiállításon végighúzódik a kapcsolódás fogalma, melyre az egész tárlatot összefogó közös nevezőként is tekinthetünk. A (természet)tudományok és a képzőművészet izgalmas összefonódását figyelhetjük meg a kiállított tárgyakon: a kerámiákat bemutató térben az embert mindenütt körülvevő gazdag élővilág inspirálta az alkotásokat. Ezek az alkotások reflektálhatnak a közösség erejére, illetve az egyén és a közösség viszonyára, mint Renata Vranyczany Azinovic Nagy raj című munkája, mely a tárlat egyik abszolút highlight-ja. Vagy visszanyúlhatnak a prehistorikus idők művészetéhez, tisztelegve ezzel az ősök előtt, mint Seka Severin Tudja S-36 címet viselő, Caracasban készült alkotása, melyet a prekolumbiánus korszak agyagszobrai inspiráltak. A tojásszerű S-36-hoz hasonló tömör, ovális formákkal rengeteget kísérletezett a zágrábi születésű, Venezuelában élő művész. A kiállított kerámiák érdekessége, hogy a művészek az agyagot természetes pigmenttel, földfestékkel festették, így a kész művek természetközelisége nem csupán az ábrázolásban, hanem magában az anyagban is tetten érhető. 

Az üveggyűjteményben is izgalmas formákkal találkozunk: Zelimir Janes ősi szláv írásjegyet formázott meg üvegből, egy ,,Kak” betűt, mely dinamikus, ívelt formájával, fémes színeivel nyűgöz le: érdekes belegondolni, hogy egy egészen ősi kultúra nyelvét építette be a művész az alkotásba, amely jelen formájában rendkívül letisztult és modern hatást kelt, szinte a minimalista dizájn elveihez közelít. Vele ellentétben Raoul Goldoni látszólag nem téved elméleti síkra, hanem szigorúan az érzékelés szintjén marad: az üveg mint anyag sajátosságait használja ki munka közben, folyamatosan kísérletezve az üveg által felvett térbeli alakzatok fényáteresztő képességével, így művei tulajdonképpen akarva-akaratlanul a fizikához is kapcsolódnak.  

A textilgyűjtemény nem kevésbé sokszínű: a művészek látható örömmel kísérleteztek a szövet térbeliségével, és a különböző textúrákkal. Fényes és matt felületek váltakoznak Jasenka Tucan-Vaillant gyapjú illetve gyapot felhasználásával készült, hűvös pasztellszínekben játszó munkáján, míg Hajrudin Kujundzic például a szimmetriával játszik emberi fejet formázó, nagy méretű szőttesén. A valójában rendkívül ősi, hagyományos kárpitművészet meglepően nagy teret ad az újító szándékú alkotóknak, akik figurális és absztrakt kompozíciókat egyaránt hoztak a kiállításra — utóbbira jó példa Jagoda Buic Dinamikus kör II című alkotása. 

Ami a festészetet, grafikát vagy akár a fotóművészetet illeti, a modern gyűjtemény legjavából érkeztek alkotások. Ezek a műveken felfedezhető a konstruktivizmus, az op-art és a kinetikus művészet hatása, amely — hűen a kiállítás címéhez — áramló, dinamikus kompozíciókat eredményez. Juraj Dobrovic hipnotikus hatású szitanyomata, a Mezők, eszünkbe juttathatja Fajó János Hulló négyzetek című alkotását: Fajó szintén a négyzetek fokozatos elforgatásával kísérletezett és a folyamatszerű ábrázolás révén keltette a mozgás illúzióját. 

A kiállítás tereit bejárva megkapó sokszínűséggel szembesülünk, ám ugyanakkor a kapcsolódás, az összetartozás érzését is átélhetjük. Sanjin Mihelic szavaival élve a horvát művészet

,,olyan nyelven szólal meg, amit mindannyian értünk: a szépség, örökség és alkotás nyelvén.”