A tetoválások hihetetlen utat jártak be az elmúlt két évtizedben: a művészek új generációja innovációt és diverzitást csempészett az ősi hagyományba. 

Divat, státusszimbólum, beavatási szertartás, könnyelmű fogadás tétje… egy tetoválás mindig állít valamit a viselőjéről. Július 17-én több országban úgynevezett National Tattoo Day ünnepet tartanak, ezzel hívva fel a figyelmet erre az ősi művészeti formára. Napjainkban (nagyrészt az online térnek, a közösségi médiának köszönhetően) a tetoválás művészete is átalakulóban van: a felkapottabb tetoválóművészek hatalmas követőtáborral rendelkeznek, kész nemzetközi turizmus szerveződik köréjük, hiszen a legelszántabbak akár egy sokszáz kilométeres úttól sem riadnak vissza a vágyott motívum kedvéért. Ezzel párhuzamosan nálunk, Magyarországon is megfigyelhetőek a változó trendek, sőt, a változó hozzáállás, így a tetoválás már egyáltalán nem csak a motoros bandák kiváltsága. Az alábbiakban a BBC Culture összesítője nyomán néhány olyan tetoválóművész munkája kerül bemutatásra, akik sikeresen ötvözték az újító szándékot a tradícióval.

Kezdetnek fontos leszögezni, hogy manapság a motívumok tárháza szinte végtelen, és sokkal nagyobb súly helyeződik a finom részletekre, mint egykor régen, hiszen a fejlődő technika, a bővülő eszköztár illetve a fogyasztók változó ízlése együttesen mind ebbe az irányba befolyásolták világszerte a gyakorló tetoválóművészeket. Manapság a tetoválásnak egészen sokrétű feladatai lehetnek: marginalizált társadalmi csoportok szószólója lehet, vagy éppen segíthet visszatalálni valakinek egy műtéti hegekkel borított testbe. Ami egykor a szimbolikus férfierőt, vagy éppen a megbélyegzettséget jelentette egy adott közösségen belül, az mára egyfajta határtalan diverzitás kifejezése lett. Változatlan viszont az a tény, hogy a tetoválás reflektorfénybe állítja saját ,,vásznát”, vagyis az emberi testet. 

A szingapúrban tevékenykedő Ian Damien például rendkívül fontosnak tartja a pozitív testkép kialakítását, szerinte a tetoválás olyan a viselőjének, mint egy biztonságot nyújtó, meghitt ölelés, így ő a gyakorlatba is ezt az elvet ülteti át munkája során. Esztétikáját nagyban befolyásolták a díszes, ázsiai motívumokkal tarkított buddhista templomok, melyekkel gyerekkorában a szülei révén ismerkedett meg, ugyanakkor a geometrikus vonalvezetés sem áll távol tőle: tetoválásaiban a kortárs, figyelemfelkeltő vizuál éppúgy tetten érhető, mint a tradicionális, ősi hagyományon alapuló minták. ,,A tetoválás segíthet a viselőjének elfogadni saját magát” — nyilatkozta Damien a tavaly megjelent Tatoo You — a new generation of artists című könyvben. 

Ezen elv mentén továbbhaladva az argentin Yanina Alexandra a női tetoválóművészek táborát erősíti, és azt vallja, hogy mivel maga a tetoválás művelete eléggé intim helyzetet teremt a művész és alanya között, fontos a kölcsönös bizalom és megértés. Yaninát elmondása szerint főleg a 80-as évek inspirálja, lemezborítók, bőrszerkók, retro filmek minden mennyiségben, ugyanakkor munkáiban tudatosan elfordul a szubmisszív, szexualizált nőábrázolástól. Vadóc, megzabolázhatatlan, kihívó nőalakjai erőt és bőséget sugároznak, hiszen Yanina szeret olyan nőket rajzolni, akik hozzá hasonlóan a saját kezükbe veszik a sorsuk alakítását. Becslése szerint mára Argentínában a tetoválóművészek mintegy ötöde nő, így a szakma sokkal inkluzívabbá vált, ráadásul ennek egyik hozadéka, hogy a tetoválószalonokat felkereső nők is nagyobb biztonságban érezhetik magukat. 

Nem csak a nők, hanem egész népcsoportok emancipációjában játszhat szerepet a tetoválás: az aucklandi Moko Smith számára például saját Māori öröksége kifogyhatatlan inspirációt jelent a munkában: kicsi stúdiója ugyan tökéletesen megfelel a modern higiéniai követelményeknek, ugyanakkor Moko a polinéz kultúrában tradicionálisnak számító (fából, csontból készült) eszközöket használ a tetoválás során, motívumai pedig az ősidőkbe nyúlnak vissza, mikor a tetoválás még egyfajta beavatási szertartás volt a polinéz törzsek körében. Egykor az is nagy jelentőséggel bírt, hogy a test melyik részére került a tetoválás: mást és mást üzentek a fejen, a felsőtesten, a karokon és vállakon, vagy az alsó törzsön viselt motívumok, melyek a személyes történeteken túl a szociális ranglétrán elfoglalt helyet is jelezhették. A polinéz szigetek tetoválásai között elsősorban a szamoai, a maori és a Marquesas- szigetek harcosai által viselt darabok a leghírhedtebbek világszerte. Az ősi törzsek ráadásul az eszközök terén is nagy találékonyságot mutattak: jellegzetes szamoai tetoválóeszköz például az au, amely fapálcikából, teknőspáncélból illetve hegyesre reszelt csontocskákból áll, és leginkább egy fésűre emlékeztet. Ennek a fésűnek a fogait mártják festékbe, majd a kívánt mintát ütögetéssel viszik bele a bőrbe. A szamoai törzsek általában nagy formátumú, akár a test 65%-át borító tetoválásokat készítettek. A hagyományos maori ta moko technika ezzel szemben nem a szurkálós, hanem a vésős módszert alkalmazza, ami mintegy vájatokat képez a bőrben, ehhez az eszközöket eredetileg főként albatroszcsontokból faragták, a festéktató tégelyek pedig generációról generációra öröklődtek tovább, így jelképezve a folytonosságot és a közösség erejét. 

Janani Nathan chickágói tetoválóművész szintén ősi hagyományokból inspirálódik, bevándorlók gyermekeként így hívja fel a figyelmet India színes, gazdag folklórjára. Tetoválásait általában a klasszikus handpoke (szabad kézzel és egyetlen tűvel dolgozó eljárás) technikával készíti, mely szerinte sokkal bensőségesebb kapcsolatot teremt a tetováló és alanya között. Tetoválásain a kolam-ok (jellegzetes indiai aszfaltrajzok), a különféle szári mintázatok, hindu jelképek éppúgy visszaköszönnek, mint a képzeletbeli totemállatok, amelyek védik viselőjüket a rossz szellemektől. Janani Nathan a tetováláson túl kerámiával és animációval is foglalkozik, illetve vizuális művészetet tanít különböző iskolákban.  

A tetoválás persze nem mindig törekszik különféle társadalmi  üzenetek átadására, létezhet egyszerűen l’art pour l’art formában is. Az éteri szépséget mostanáig nem különösebben kötöttük össze a tetoválószalonnal, azonban a párizsi székhelyű Léah Blum leheletfinom, csipkeszerű tetoválásai megváltoztatni látszanak ezt a tendenciát: művei tulajdonképpen permanens testékszerek, melyek viselőjük alakjának egész aspektusát megváltoztathatják. Virágok, freskók, a díszítő építészet egyes elemei (például rozetták, stukkók) mind táplálják a művészi képzelőerőt, ami a természetes és az épített környezet szépségét egyaránt inspirációul használja a bonyolult mintázatok születésekor. Egy középkori templom homlokzatától egy szimpla mezei virágig szinte bármi beindíthatja a kreatív fantáziát, a kész minták pedig a parányitól akár az egész testet beborítóig terjednek — Blum saját bevallása szerint minél nagyobb a rendelkezésre álló testfelület, annál szabadabban szárnyalhat a képzelete munka közben. Érdekesség, hogy Léah Blum nemcsak tetoválóművészként, de modellként is aktív, sőt, a Tattoo Life magazin 2022-ben a világ legszebb tetovált nőjének választotta őt. Művei nem hordoznak konkrét üzenetet, szerinte a tetoválás akkor jó, ha mindenkinél másként tud rezonálni személyes szinten.  

Végül de nem utolsósorban pedig szólnunk kell azokról az esetekről is, amikor a tetoválás nem annyira a lázadás, hanem sokkal inkább a társadalomba való beilleszkedés kifejeződésévé válik. A brit Tanya Buxton kifejezetten kozmetikai célú tetoválásokra szakosodott: ide tartozik például a műtéti hegek megszépítése, vagy akár az emlőeltávolításon átesett páciensek anatómiájának esztétikus újrarajzolása. Ezeknek az embereknek az életére a tetoválás nem csupán fizikai, hanem mentális síkon is hatással van. A művész szavaival élve a tetoválás ilyen esetben segíthet, hogy újra utat találjunk önmagunkhoz, vagyis egy traumatikus beavatkozást követően továbblépjünk, és elfogadjuk a saját testünket. Az ilyen jellegű munkák nagyban segítenek árnyalni az olyan tetoválással kapcsolatos sztereotípiákat, melyek nem is olyan régen (főleg az európai kultúrában) még rányomták a bélyegüket mind a tetoválás gyakorlatára, mind pedig a tetoválások viselőire. A megbélyegzettségtől az elfogadásig tehát hosszú utat jártunk be, azonban korunkban a változó divaton és trendeken túl egyre többen ismerik fel a tetoválások megújító, pozitív erejét.