Ismert festők kevésbé ismert műveivel is találkozhatnak a látogatók a Hegyvidék Galéria új időszaki kiállításán. 

Izgalmas kiállítás nyílt a 12. kerületi Hegyvidék Galériában NYOLCAK ÉS AKTIVISTÁK címmel. Különlegessége, hogy egy sajátos, szubjektív válogatást láthatunk, amely az Antal-Lusztig gyűjtemény része. Ez már önmagában is figyelmet érdemel, hiszen Magyarország legnagyobb magángyűjteményéről beszélünk, amit a tulajdonos, Antal Péter egészen rendhagyó módon már 13 éves kora óta gyarapít. 

A kiállítás apropója akár az is lehetne, hogy az alkotók közül többen is kötődnek a 12. kerülethez: például Moholy-Nagy László vagy Berény Róbert is lakott a környéken hosszabb-rövidebb ideig. Mivel az Antal-Lusztig gyűjtemény igen változatos, és nem feltétlenül fűzhető fel egy adott szempontrendszerre, így nem könnyű logikus rendben prezentálni a műveket: a Hegyvidék Galériában most kiállított festmények a kurátori döntés értelmében az önarckép vagy a tájkép műfajába sorolhatók. 

Mind az önarcképek, mind pedig a tájképek között vannak egészen váratlan megoldások, amelyek első ránézésre alig egyeztethetők össze az alkotók jól ismert stílusával. Ennek egyik leglátványosabb példája Moholy-Nagy László Budai hegyek című képe, amely elég távol áll a tőle megszokott konstruktivista stílustól. A művet egyébként Moholy Ady Endrének adta ajándékba: a költő a Nyolcak bálványányozott figurája volt, és többekkel ápolt baráti viszonyt a csoportból, főleg Tihanyi Lajossal voltak országos cimborák. Tihanyi és Czigány Dezső többször is megrajzolták a költő portréját, ezek közül ma talán Czigány szépiás, nosztalgikus hangulatú Ady-képei a legismertebbek. 

Jelen kiállításon azonban nem csupán szigorú értelemben a Nyolcak művei láthatók, hanem olyan alkotóké is, akik lazábban kapcsolódtak a csoporthoz. Ilyen a korabeli híres költőnő, Lesznai Anna, aki képzőművészeti kvalitásairól is ismert volt, például többször tervezett kötetborítót Ady számára. Az egyik ilyen borítóterv hímzéses párna formájában is fennmaradt, ez az úgynevezett Ady-párna, amin megjelennek a Lesznaira oly jellemző pompás madár -és virágmotívumok. A Hegyvidék Galériában most Lesznai Anna két művét is megtekinthetjük: a ,,Kehelyből kinövő virágos-leveles csokor" hímzésterve arra csábít, hogy azonnal tűt-cérnát ragadjunk, a ,,Csodakert" című életfás-paradicsommadaras akvarell pedig szintén remekül példázza a művésznő gazdag, népi hagyományból merítő motívumkincsét. 

Érdekes módon Tihanyi Lajos, aki az expresszív portrék nagy mestere volt, most csupa tájképpel van jelen a kiállításon: a ,,Körtvélyesi park" és a ,,Trencsényi utca" hozzák a festőtől megszokott merész komplementer színpárokat, amivel egyéniséget és sajátos atmoszférát kölcsönöz a tájnak. Tihanyi tájképei (noha Kassák már a két háború között is ,,elavultnak” minősítette őket, és csúnyán összerúgta a port miattuk Tihanyival) kétségkívül kiállták az idő próbáját, hiszen idén a Virág Judit Galéria májusi aukcióján 100 millió forintért kelt el a művész ,,Nagybányai piac" című 1908-as alkotása. 

A Nemzeti Galéria kamarakiállításán nemrég bemutatott Nemes-Lampérth József szintén két tájképpel képviseli magát a Hegyvidék Galériában. A tabáni festmény élénk koloritjával és persze a jó vastagon felrakott festékkel szinte mágnesként vonzza magához a tekintetet, míg másik kiállított műve, egy városligeti akvarell meglepően trópusi hatást kelt a legyező-szerűen széttárt dús, lengedező lombokkal. Nemes-Lampérth egyébként már Kassák köréhez, az Aktivistákhoz tartozott: Kassák egy tusrajzát a MA címlapján is közölte 1916-ban. Ugyancsak az aktivistákhoz köthető Kassák sógora, Uitz Béla, akivel Kassák nem mindig találta meg a közös hangot, tömör, magnetikus őserőt sugárzó tusrajzait azonban nem tudta figyelmen kívül hagyni. Uitztól most a ,,Gyümölcsszedők" című tusrajzot láthatjuk a Hegyvidék Galériában, ami mind a témaválasztásban (a munkásosztály mindennapjai folyamatos inspirációt jelentettek a paraszti családból származó Uitz számára) mind pedig a kivitelezésben a rá jellemző karakterisztikus jegyeket mutatja. A kép azon túl, hogy nem mentes némi huncutságtól, valamiféle nyári hangulatot, édes bőséget idéz fel a nézőben: akár egy érett, kerek őszibarack. 

Bortnyik Sándor szintén a Kassák-kör tagja volt: az ő avantgárd korszaka igazán izgalmas, hiszen a képzőművészettől a publicisztikán át a színházig nagyon sokféle művészeti ággal kapcsolatba került. Témaként nagyon izgatta őt a háború utáni korszak új emberideálja, akit sokszor biblikus utalásokkal jelenít meg a képein (lásd pl. Lámpagyújtó című festményét). A jelen kiállításon látható képe, a ,,Hegyi beszéd" szintén bibliai témát dolgoz fel: hűen tükrözi az eredeti környezetet, ám közben azért kikacsint saját, új megváltót kereső kora felé is. 

Bortnyik általában szigorú, geometrikus vonalainak szöges ellentéte jóbarátja, Mattis Teutsch János festészete: a természetből inspirálódó erdélyi művész alkotásain nehezen találunk bármit, ami egyenes lenne. Ide-oda hajló, indázó, kunkorodó formái egyfajta feminin szépséget sugallnak, egyben a szecesszió karakterisztikus növényi ornamentikáját is megidézik. ,,Lángoló táj" című képén játékosan örvénylenek a címmel ellentétben kissé hűvös hatást keltő színek. 

A Nyolcak és az aktivisták egyaránt törekedtek egyfajta interdiszciplináris jelenlétre, ami azt jelenti, hogy a kiállításaikon gyakran felolvasóest, táncelőadás, koncert vagy vitaest is volt. Azon túl, hogy mindnyájan istenítették Bartókot, a Nyolcak több festője kötődött személyesen is a zenéhez: Berény Róbert kiválóan hegedült és zongorázott, sőt zenét is szerzett, Czigány Dezső csellózott, Orbán Dezső hangverseny kritikákat írt. A Hegyvidék Galéria kiállításmegnyitóján folytatódott ez a szép hagyomány, hiszen Kertész Endre csellóművész kísérte odavágó tételekkel Nagy T. Katalin művészettörténész és kurátor megnyitó beszédét. 

,,Kétségbeejtő, hogy az egyik éppen olyan jó és éppen azért jó, mint a másik.”

— mondta kissé kritikusan Perlrott-Csaba Vilmos újító szándékú pályatársairól, azonban csak részben volt igaza. A Nyolcak és aktivisták kiállításon jól megfigyelhető, hogy ezek a festők mutatnak ugyan stiláris rokonságot egymással, hiszen mindannyian a párizsi iskolában, Matisse és Cézanne hatása alatt formálódtak, azonban mégis mindegyikük kicsit másként próbálja megoldani a számára fontos festészeti problémákat, kérdéseket, feladatokat. Műveik ma is frissnek és izgalmasnak hatnak, hiába jelentek meg azóta újabb törekvések, hiába jöttek az újabb kísérletező kedvű generációk. A Nyolcak munkássága, ami kezdetben nevetség és felháborodás tárgya volt, talán elmondható, hogy mára valóban a miénk lett, és otthonra lelt nemcsak a galériákban, hanem a közönség szívében is. 

A Hegyvidék Galéria Nyolcak és Aktivisták kiállítása megtekinthető június 25-ig.