Olaszországban Húsvét idején barokkos túlzással és nagy műgonddal elkészített isteni desszertek várják a műkedvelő vagy profi ínyenceket. 

Tirami sú, azaz dobj fel! De fel tud -e dobni egy valamirevaló gasztro-rajongót az, ha minden olasz stílusú süteményes pultban csak kornyadozó profiterol hegyeket és bánatos tiramisu halmokat lát? Nem igazán. A Pasqua illetve a Festa di San Marco közeledtével, ideje felrázni a hosszú magyar télbe kicsit belesápadt dolcsevitát, és utánajárni, milyen finomságokkal hódítják meg az olaszok egymás szívét ilyentájt. 

Fotó: Unsplash

A farsangi időszak elmúltával éppen csak elbúcsúztak tőlünk kedvenc fánkjaink, a dundi Zeppole és a függőséget okozóan ropogós Chiacchere, mi pedig máris a húsvéti készülődés forgatagában találjuk magunkat. Olaszország édességei éppolyan változatosak és szemet gyönyörködtetők, akárcsak a különböző olasz régiók, ahol más-más neveken hívják őket. A mi csörögefánkunkhoz hasonló Chiacchere-t például nevezik lattughe-nak Lombardiában, donzelle-nek, azaz kicsi dámának Toszkánában, sfrappole-nak Emilia-Romagnában és bugie-nak Piemontban. Az egyszeri édesszájú kultúrafogyasztó csak a fejét kapkodja ekkora bőség hallatán, és belátva könnyelműségét, segítséget kér. A mi esetünkben Suzan Fahmi, a Dolcissima cukrászda tulajdonosa volt az a jóságos tündérkeresztanya, aki segített eligazodni az olasz desszertek útvesztőjében. 

Az azerbajdzsáni felmenőkkel rendelkező Suzan egyetemi évei alatt sok időt töltött Olaszországban, ahol közgazdaságtant tanult. Sok honfitársunkhoz hasonlóan beleszeretett az ottani tájba, az egyszerű, ám mindig kifogástalan hozzávalókból dolgozó konyhába, az emberek sajátos temperamentumába. A mai napig évente egyszer-kétszer visszajár, új régiókat fedez fel, inspirációt gyűjt a Dolcissima így is lenyűgöző repertoárjához. ,,Most éppen Firenze a kedvencem, ami gyönyörű” — vallja be mosolyogva. — ,,Illetve nagyon érdekel mostanság a szarvasgomba, ami elképesztően népszerű egész Toszkánában, még külön fesztivált is rendeznek neki. Ennek hatására gondolkodom a szarvasgomba-fagylalt bevezetésén, de ez még a jövő zenéje” — komolyodik el, hiszen hiába követeli a vendégkör a megszokott finomságokat, időről-időre újdonságok bevezetésére is sor kerül, ilyen újdonság volt például idén februárban a gofri felbukkanása a Dolcissimában.

Fotó: Unsplash

Talán a szarvasgomba-fagylalt még a jövő zenéje, de az már egészen biztos, hogy idén nyáron több cukormentes alternatíva is kikerül majd a fagyipultba. A nyár azonban még messze van, kanyarodjunk tehát vissza a Húsvéthoz, ami az olaszoknak Pasqua, és nemcsak rengeteg színes marcipánból készült barokkos dekorációval, hanem hagyományos édességekkel is ünneplik, amelyek születésénél anno több kultúra is ott bábáskodott. Ilyen például az ikonikus Pastiera Napoletana, a húsvéti asztal valódi ékköve. Alapja omlós tészta, amit az Olaszországban szinte korlátlanul rendelkezésre álló krémes ricottával töltenek meg, majd jön egy meglepő csavar. A Pastiera Napoletana attól lesz igazán gazdag desszert, hogy édes főtt búzát és kandírozott gyümölcsöket is sütnek bele, a ricottakrém leheletfinom citrusos ízét pedig a hozzáadott narancsvirágvíz adja. Szintén elmaradhatatlan kelléke az olasz húsvétnak a Colomba di Pasqua, ami egy galambot formázó kelt kalács gyöngycukorral és mandulával megszórva. 

Fotó: Unsplash

Húsvét idején éppúgy felbukkanhatnak vendégváróként az olasz desszert-nehéztüzérség további nagyágyúi is. Suzan szerint akárcsak nálunk az utóbbi időben, úgy Olaszországban is rendkívül népszerűek a pisztáciás desszertek. A Bronte-ból származó pisztáciát szinte vallásos tisztelet övezi, az olaszok zöld aranynak is nevezik, mivel a legmagasabb minőséget képviseli a piacon. Sokan kérkednek azzal, hogy ezzel készült a süteményük, Suzan azonban szkeptikusan megjegyezte, hogy a szicíliai város nem tudna ennyi gyártót ellátni a terméssel, tehát a bronte-i bizony nem mindig valóban bronte-i. A pisztáciából készülhet fagylalt, torta, dundi csőalakú Cannoli, kagylószerű Sfogliatelle, ropogós Cantuccini vagy éppen Pasticciotti al pistacchio, azaz finom töltött tésztapárnácska. 

Az ételintoleranciával élők diétájával kapcsolatban is kérdeztük Susant, hiszen az olasz konyha igen gazdag és nem veti meg sem a cukrot, sem a tejtermékeket. A Dolcissima tulajdonosa a cukormentes-tejmentes fagyikon túl a Pasta di mandorle-t ajánlotta, hiszen ennek a tésztája gluténmentes, mivel mandulaliszttel készült.  

Az olaszok nemcsak a konyhájukról, hanem a  humorérzékükről is híresek, így Suzan szerint nem meglepő, hogy sokszor adnak vicces nevet az édességeknek. A Baci di dama például a hölgy csókját jelenti, és krémmel összeragasztott finom kis kerek kekszeket takar, míg a bűbájos Maritozzi (férjecske) egy vaníliás krémmel töltött briós-szerűség, amit a szerelmes hölgyek szívük választottjának adnak ajándékba. Csoda, ha Olaszországban rendkívül jók a házassági mutatók?!  

A tréfát félretéve, Olaszországban tényleg komolyan veszik az ételt, és komolyan veszik a desszerteket is. Náluk ,,minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper” – ahogy Jókai írta annak idején gasztronómiai témájú naplójában. A Dolcissima cukrászdában persze hódolnak azért a mainstream élvezeteknek is, a tiramisu például messze az egyik legnépszerűbb termékük, igaz, elragadóan finom, noha egyáltalán nem tesznek a krémhez alkoholt. Szintén nagyon kedvelt süteményük a Setteveli azaz ,,hét fátyol” torta, ami nevéhez híven jócskán tartogat ínycsiklandó rétegeket az ízlelőbimbók számára. Ha már a hét fátyolnál tartunk, megemlíthetünk egy kifejezetten arab közvetítéssel befutott desszertet is, a szirupba áztatott babá-t, amely szintén kiváló választás lehet a délutáni kávé mellé frissítőül. 

Fotó: Unsplash

Hiába, nem könnyű a szakosztály élete — gondolom magamban, ahogy Suzan leszedegeti a tálcáról az ízlésesen elrendezett süteményeket. Tessék, még kóstolni is kell a végén, pedig kinek hiányzik ez a rengeteg potya kalória így a strandszezon előtt egy hónappal? Nekem ugyan nem, Ráadásul még szinte reggel van, ki eszik ilyenkor édességet? Hogy ki? Hát az olaszok! Tűzforró espresso minél zsírosabb és cukrosabb péksütemény kíséretében. Tanulnunk kellene némi könnyelműséget? Nem, nem. A következetesség a szilárd jellem alapja. Vigyék kérem csak arrébb azt a tálcát. De azért talán mégse. Na jó, csak ezt az egyet. Abból még baj nem lehet. Buona Pasqua mindenkinek!