– Szeretnél az angyalka-segédem lenni? – kérdezi a kerámikusművész a csillogó szemű kisfiút, aki szüleivel mázas szívecskék, macskák és boldogságmadarak közül válogat éppen ajándéknak valót.

A segítség bizony elkél, mert a nagy tömegben gyorsan fogy a portéka, új árut kell az asztalra kipakolni. A kicsi kezekben különösen jól mutatnak a bájos, életigenlő figurák. A stand nem kevésbé életigenlő tulajdonosa, Págyi Zsóka évek óta vallja, hogy a boldogság kék madara mindig köztünk van, hétköznapi dolgok szövetében bujkál, így nem csoda, ha ebben a szellemben készült kerámiái évről évre az óbudai advent megunhatatlan kedvencei közé tartoznak. A madár, az életfa és a kisróka, tehát a klasszikus motívumok mellett mindig megjelennek szezonális kedvencek, a rendkívül családbarát rendezvény alkotógárdája nem feledkezik meg a gazdikról sem, így a kerámiák között is fel-feltűnnek kényeskedő cicák, bohókás tacskók, epekedő szemű kis ölebek. 

A családbarát rendezvény kifejezés az Advent Óbudán esetében nem túlzás: talán egy karácsonyi vásáron sem látni ennyi kutyust és ennyi jókedvű kisgyereket, akiket nem öklel fel a tömeg, nem tapos el a sokadalom, és az ordító zene miatt sem kell behemót fültokot szorítani a fejükre. Az óbudai advent sikere abban rejlik, hogy népszerűsége ellenére is emberléptékű tudott maradni, és megőrzött magának egyfajta meghittséget, így látogatói valóban az ünnepre tudnak hangolódni. Így volt ez idén az első adventi gyertyagyújtáskor is:  szombaton ugyan egy váratlan áramkimaradás okozott némi kavarodást, vasárnap azonban már zökkenőmentesen folytak a programok. 

Az első gyertya meggyújtása előtt az Eleven Light Dance Show csapata adott fergeteges műsort. Ahogy lassan leszállt az este, a felvillanó színes, LEDes csodák szinte túlvilági fénybe öltöztették a Fő teret. Még a kissé megfáradtan üldögélő Szindbád szobor is helyeslően nézte, ahogy a lányok minden lehetséges táncos eszközt latba vetve játszottak a közönség érzelmeinek húrjain: repertoárjukban megfértek egymás mellett a szirupos angolszász karácsonyi slágerek a Shchedrivochkával, voltak bravúros zsonglőrös elemek de ugyanakkor belemarkoltak a szívünkbe is az előadással.

Az óbudai gyertyagyújtás nem lehetne teljes Gryllus Dániel és Lackfi János különleges Ég a gyertya, ég… átirata nélkül, amit a szerzőpáros kifejezetten az Advent Óbudán közönségének írt. A klasszikus sötétség-űző, fényüdvözlő toposzok egyszerűen megjegyezhető, kedves strófákba tömörülnek, melyeket érdemes idejövet megtanulnunk. Minden évben megunhatatlan ugyanis az a pillanat, mikor a Fő téren összegyűlt gyerekek-felnőttek együtt énekelnek: először kényszeredetten és bátortalanul, nem is feltétlenül ütemre, majd ahogy egyre inkább belemelegednek, úgy tűnnek el a fül számára zavaró tökéletlenségek, végül az együttlét és az együtt éneklés örömét mintegy megkoronázza az imbolyogva fellobbanó gyertyaláng. Talán nincs is az a szőrösszívű mizantróp, aki ilyenkor ne hatódna meg, így jövő héten feltett szándékunk magát a Grincset mikrofonvégre kapni, és megkérdezni erről az ő véleményét. Bizony, jól hallották: a borzas zöld szörnyeteg minden hétvégén felbukkan az óbudai sokadalomban, és ugyan a szervezők ígérete szerint biztosan nem lopja majd el a karácsonyt, de egy szelfi erejéig szívesen pózol a bevállalósabbakkal.
A Grincsen túl számos izgalmas program várja ez alatt a négy hét alatt a gyerekeket Óbudán, hiszen idén is felülhetnek a kivilágított rénszarvasos szánra, körbe-körbe foroghat velük a világ a békebeli karácsonyokat idéző retró ringlispílen, kisvonatozhatnak a tér fölé boruló fák alatt illetve újdonságként beülhetnek a direkt számukra nyílt barátságos kis Nutella igluba.

Természetesen aggodalomra semmi ok, Óbudán a felnőttek is megtalálják a számításaikat: melegedőként az Esernyős kávézó finom kis kultúrvibejaival még mindig verhetetlen, sőt, kinek kell melegedő, ha van forralt bor, van forró grog, és főleg van jégpálya, ahol két-három kör megtétele után garantáltan senki sem fázik majd, még ha nem is produkál közben Pavuk Viki tanítványaihoz méltó bravúrokat. A gasztronómia szerelmesei pedig idén is megtalálják a vásár forgatagában az Advent Óbudán igazi állócsillagait: az ínycsiklandó raclette -és parenyica sajtokat, a kézzel nyújtott házi rétest, az első préselésű őrségi tökmagolajat, az illatos krémmézeket vagy éppen a gondos kezek által türelmesen parázs fölött forgatott, ropogós kürtőskalácsot. 

Külföldi csak elvétve akad, az Advent Óbudán kifejezetten ,,magyar” karácsonyi vásár, nem annyira a turistákat igyekszik megszólítani, mint inkább egyfajta családias, ,,leugrottam csak innen a tömbházból a gyerekkel körülnézni” fílinggel operál, ami egyáltalán nem áll neki rosszul, sőt. Az évről évre visszajáró látogatók valószínűleg nem is bánják, hogy kevesebb puccért cserébe emberbarátabb árak várják őket, legalább is a nagyon felkapott turistacsalogató budapesti vásárokhoz képest. A titok valószínűleg abban rejlik, hogy a szervezők az elmúlt évek nehézségei ellenére sem engedtek a színvonalból: a díszítés egyszerre igényes és ízléses, a széles közönséget vonzó zenei programban olyan világ -és népzenei tehetségek tűnnek fel, mint a Romengo, a Napfonat, Bolyki Balázs, Huzella Péter vagy éppen az elmaradhatatlan Kaláka együttes, a hangulat pedig egyszerre kötetlen és bensőséges. Nincs tülekedés, nincs hangos alkudozás, nincs nagy csinnadratta: nincs méregdrága Tiffany-üveg vagy dubai csokoládé ezen a vásáron, van viszont nyugodt, békés, derűs készülődés az ünnepre. Így advent idején nem is nagyon vágyunk többre.