Új álompár van születőben a Budakeszi Vadaspark egyik kifutójában.

Fotó: csodapestbuda

Gerry, az ezüst prémróka társaságot kapott, méghozzá nem is akármilyet: Ellie, a vörös tűzróka mindössze két hónapos, de máris elkápráztatta a vadasparki látogatókat elbűvölő személyiségével. 

Jelenleg nincs látványetetés, hiszen Ellie beszoktatás alatt van: ilyenkor az ételt is zavartalanabb körülmények között kapják az állatok.

— mesélte a Vadaspark egyik gondozója, a fergeteges szakvezetéseiről ismert Jóba Katalin. Délután egy órakor azonban hallhatnak az érdeklődők egy kis beszámolót a rókakifutó életéből, így érdemes őket ilyentájban felkeresni.

Miért pont róka?

A Vadaspark létrejöttekor kifejezetten az volt a cél, hogy a létesítmény Magyarországon őshonos állatokat mutasson be a közönségnek. A vörös róka nálunk őshonos állatnak számít, nem volt tehát kérdés, hogy kiemelt helyet kap a bemutatásra szánt állatok között. Igen ám, csakhogy az okos emberi tervezés nem mindig számol az állatok egyéni tűrőképességével. A Vadasparkba behozott vörösróka, Szuszi, hiába nevelte kölyökkora óta a gondozója, túlzottan félénknek és idegesnek bizonyult, nem bírta az állandó jövés-menést a kifutója körül. Ő tehát visszakerült kölyökkori gondozójához. A Vadaspark stábja ezután elhatározta, hogy a sokkal stabilabb idegrendszerű farmrókákkal fogják helyettesíteni a vörösrókát. 

Mi is az a farmróka? 

A prémjéért tenyésztett rókát nevezzük farmrókának, vagy prémrókának. Több színváltozata is van: Gerry például sötét színű ezüstróka, Ellie pedig vöröses tűzróka. Ezek a rókák, noha nem vesztették el teljesen a vadon élő rókák karakterisztikus jegyeit, sokkal nyugodtabbak és sokkal könnyebben szelidíthetők. 

Fotó: csodapestbuda

Rókatörténelem

A rutinos vadasparki látogatók minden bizonnyal emlékeznek még Csilire és Parázsra, a Kecskeméti Vadaskertből érkezett két tűzrókára, akik hosszú éveken át lakták a régi rókakifutót. A vadasparki állatok élete azonban, még ha jóval hosszabb is vadon élő fajtársaikénál, emberi mértékkel mérve sajnos rövid. Csili időskorában egy kisebb műtét alatt váratlanul elpusztult, majd a magára maradó Parázs mellé érkezett az ezüstszínű prémróka kölyök, Gerry. Igen, ezüstszínű. A vörösrókának ugyanis a vadonban létezik egy úgynevezett ,,kormos” változata, ebből került kitenyésztésre az ezüstszínű prémróka. A rókák közben kifutót is váltottak, a régiből átkerültek a mostani tágasabb, jobb felosztású területre. Mivel Parázs sem volt már fiatal állat, így hamarosan ő is távozott az örök vadászmezőkre. A gondozókat azonnal elkezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy párt keressenek a fiatal, kíváncsi ezüstróka, Gerry mellé. Ennek eredményeképp idén tavasszal színre lépett Ellie, az elbűvölő kis tűzróka lány.

A természetbarátok számára talán nem ismeretlen Gerald Durrell neve, aki amatőr természetbúvárból vált állatkert alapítóvá, majd az élővilág nemzetközileg elismert szakértőjévé. Könyveiből és filmsorozataiból generációk ismerték és szerették meg a különböző állatfajokat a világ minden tájáról. Gerry, az ezüstróka tőle kölcsönözte a nevét. Az író felesége, Lee Durrell a mai napig viszi tovább férje örökségét: aktivistaként, zoológusként és előadóként egyaránt aktív. Ellie, az újonnan érkezett kisróka az ő nevét viseli. Mivel a két prémróka nincs ivartalanítva, könnyen elképzelhető, hogy Gerry és Ellie később egy párt alkotnak majd a kifutóban. Egyelőre azonban túl korai erre gondolnunk: jelenleg a kölyök csupán a fiatal hímróka apai ösztöneit aktiválta. A gondozók elmondása szerint kész kihívás az ételt beleimádkozni valahogy Gerrybe, mert minden falattal a kölyökhöz szalad, és etetni próbálja. Ellie-t pedig nem kell soká győzködni: a saját adagján felül boldogan bekebelezi társa jólelkű adományát. Elmondható róla, hogy a kezdeti félénkséget követően mára alaposan elszemtelenedett, sőt mondhatni a fejére nőtt a rangidős ezüstrókának.

Nem kell elcsüggedniük a látogatóknak akkor sem, ha a pajkos Ellie-t éppen szundikálás közben találják: mint minden növésben lévő kölyöknek, neki is sok pihenésre van szüksége, azonban ezt szakaszosan oldja meg. Általában egy félórás szusszanás után újra teljesen aktív, és rengeteg játékkal-rosszalkodással igyekszik levezetni a felgyűlt ifjonti energiákat. Az elégedett Gerry pedig mindenben partner, és valószínűleg helyesli, hogy nem unatkozik többé egyedül a szép új rókakifutóban.  

Fotó: csodapestbuda

Dívák a kifutóban

Nem minden kutyaféle ennyire szociális a Vadasparkban, erre jó példa Mucika, az aranysakál története. A rendszeres látogatók valószínűleg megfigyelték, hogy Mucika egy valódi hisztis díva. A gondozókhoz erősen kötődik, sőt, a közös tréningek alatt egy-egy rövidebb ,,koncertre” is hajlandó, azonban a szívének nem kedves látogatókat morogva-vicsorogva fogadja. Mucika annak idején párjával, a Bruce Willis névre hallgató hím aranysakállal annyira összeveszett, hogy azt kénytelenek voltak egy másik vadasparkba költöztetni a gondozók. Mucika immár hosszú évek óta egyedüli uralkodónője a kifutójának, és mára igazi matuzsálemi korba lépett. A gondozók éppen ezért nagyobb kímélettel kezelik, idén már a látványetetéseken sem vesz részt, és híres vonyító koncertjei is elmaradnak. Valódi művészként ő is érzi, hogy a hangja már nem a régi. Tartsuk ezt tiszteletben. Mucika azonban még mindig rendkívül népszerű. Ha meglátogatjuk, valószínűleg kifutójának egy árnyas részén találjuk a fűben pihenve: a füle botját sem mozdítja a fényképezőgépek kattogására. Ahogy mondtuk, ő egy igazi díva. 

Ha már dívákról beszéltünk, a Vadasparknak van egy valódi ,,cool” szupersztárja, aki éppen csak szét nem esik a nagy lazaságtól: ő Csabi, az eurázsiai hiúz. Ő egyszerűen mindig jobb lábbal kel fel, neki a pohár mindig félig tele van. Rossz kedvében sosem találjuk: vagy elnéző nyugalommal, nagyokat pislogva trónol a színpadán, vagy dorombolva dörgölődzik a rácshoz, vagy a fülét hegyezve ül a gondozó (és a csirkecombok) érkezését várva. Időnként valószerűtlen cicahangokon cseverészik. Bármennyire megnyerő fazon, nem árt vele vigyázni: egy túlzottan megbabonázott rajongóját sok öltéssel varrták össze, miután benyúlt Csabihoz a rácson keresztül. A macskatartók tudják, hogy kis bársonytalpúink akaratlanul, játékból is vérző sérüléseket képesek okozni, ha nem vigyázunk. Egy hiúz esetében a méreteiből adódóan ezt szorozzuk meg tízzel. Szóval Csabit érdemes csak távolról imádni: ő a plátói szerelmek ideális tárgya. 

Fotó: csodapestbuda

Egyetlen olyan lényről tudunk a világtörténelemben, aki nem adta meg magát azonnal Csabi sármjának, ez pedig a társául szánt hiúz, Rita. Ő viszont olyannyira nem, hogy a két hiúz egy kifutóba költöztetése gyorsan kudarcba fulladt. Ők azóta különválasztva élnek, Rita pedig a közönség tekintetét is kerüli. Nagyon ritkán sikerül csak megpillantani, általában a sziklája tetején, minél messzebb a kíváncsi szemektől. Ha mégis felfedezzük, roppant savanyú és sértődött képet vág. Nem is annyira hisztis díva ő, hanem sokkal inkább egy öntudatos amazon, aki nem szereti, ha betolakodnak a privát szférájába. 

Kapocs a város és az erdő között

Akit kíváncsivá tettünk, és szívesen hallana többet a Vadaspark állatainak titkos életéről, az mindenképpen jöjjön el a szakvezetéseik valamelyikére: például június 22-én, Szent Iván napján is lesz egy különleges, ünnepi kiadás. Ilyenkor sok érdekességet tudunk meg az állatok életéről, a velük kapcsolatos hiedelmekről, az egyes kultúrákban betöltött szerepükről. Azért is érdemes a szakvezetéseken részt venni, mert egyedül nem is biztos, hogy sikerül megpillantanunk az adott állatot a kifutójában. Többen is elmennek például a görények mellett anélkül, hogy észrevennék az üveglappal fedett járatban békésen szundikáló állatot. A szakvezető ellenben megmutatja nekünk az állatot egyrészt fizikai valójában, másrészt annak a sok új információnak a fényében, amit megtudunk vele kapcsolatban. Ilyenkor bátran kérdezhetünk: a szakképzett gondozók mindenre is válaszolnak. Gyerekek és felnőttek számára egyaránt létezik úgynevezett ,,látogatóképzés”, ahol elsajátíthatjuk azokat az alapvető szabályokat, amelyek mind a mi életünket, mind pedig a vadasparki állatok életét könnyebbé teszik. 

Noha a Vadaspark állatait legtöbbször csak rácsokon át szemlélhetjük, azért bizonyos helyzetekben leomlanak a köztünk lévő falak. A Park területén lévő állatsimogató mellett vannak a Parknak úgynevezett zoopedes állatai, akiket egy-egy foglalkozás alatt akár kézbevehetnek, megsimogathatnak a gyerekek. Ilyen Hami, a játékos keleti sün, vagy Grafit, a szelíd gabonasikló. Az állatsimogatóban pedig természetesen saját kézből etethetjük zoocsemegével a békés őzeket, és a nem is annyira békés kecskéket. Csak fel ne döntsenek minket. Még egy jótanács: ha a szamár mellett járnak, ne mélázzanak el a kerítésnek dőlve. Könnyen azon kaphatják magukat, hogy valaki rágja a vállukon a kabátot.