Emlékeznek még a Csokoládé című filmre? Nos, a svájci alpok egy kis eldugott falujában él az igazi Vianne Rocher, aki ízletes portékáival megédesíti az emberek életét, ugyanakkor folyamatosan meg is kérdőjelezi azokat az évszázados hagyományokat és módszereket, amelyek mentén a saját gyerekkora telt.

Igaz történetünk főhőse Marléne Mauris, akinek első regénye idén márciusban jelent meg, és ezzel hirtelen mind ő maga, mind Val d’Hérens-beli szülőfaluja a frankofón olvasóközönség figyelmének középpontjába került. Marléne azonban egyáltalán nem érzi magát ettől feszélyezve, hiszen boltosként nap mint nap vevők egész hadával kerül kapcsolatba: kis üzletét egyaránt keresik fel messziről jött turisták, helybéliek, vagy akár éves szabadságukat töltő, kikapcsolódni vágyó ,,városiak”. Marléne-nak mindenkihez van egy kedves szava, a boltjában válogató vevők pedig gyakran kérik ki az épicière, vagyis a boltoskisasszony véleményét ügyes-bajos dolgaikkal kapcsolatban. A korábban nagy svájci kommunikációs cégeknek megrendelésre dolgozó írónő egyfajta kulturális rendezvényszervezőként is működik a faluban, így az ő boltjában értesülnek az emberek a legközelebbi koncert, felolvasás, vagy éppen kiállítás időpontjáról, Marléne ugyanis más művészekkel együttműködve gyakran szervez efféle kulturális eseményeket a bolt körüli placcon.Túl szép, hogy igaz legyen?,, Hát igen, a kis boltom eléggé bukolikus hangulatú” - vallja be mosolyogva az írónő, aki szerint az emberek őt látva gyakran egyfajta teljes, romlatlan idillre asszociálnak, és örömest figyelmen kívül hagyják, hogy egy ilyen bolt üzemeltetésénél az ember egy személyben takarító, könyvelő, árufeltöltő, eladó és PR szakember. A kedvesség nem elég: árut kell mozgatni, raklapot emelni, havat lapátolni, hajnalban kelni. A sok szerep között ügyesen egyensúlyozó Marléne-t a helyiek sokszor megfoghatatlan, tündér-szerű figurának látják, a boltja pedig mintha a falu lüktető, élő szíve volna, egy közösségi tér, ahol az emberek megoszthatják másokkal a gondolataikat. Márpedig itt a hegyekben ez korántsem annyira magától értetődő: az Escarpées (Meredély), Marléne első regénye többek között a csendről, a kommunikáció hiányáról is szól, szereplői pedig gyakran küzdenek azokkal az évszázadok során rögzült családi mintákkal, amelyek lassan falak mögé kényszerítik őket. Az írónőt a könyv születésekor saját gyermekkora inspirálta, hiszen a gazdálkodó-földműves apától a környező vidék iránti rajongást örökölte, míg az irodalom -és filozófia rajongó anya a művészetek szeretetével oltotta be, így ez a kettősség már kisgyermekkorától végigkísérte őt a pályafutásán.

- vallja Marléne, akinek az Escarpées-ban szinte már ars poeticájává válik ez a fajta hozzáállás. A művészettörténetben, újságírásban és néprajzban egyaránt jártas írónő egy jól fizető kommunikációs szakemberi állást mondott fel néhány éve Zürichben, hogy cserébe átvehesse a kis családi bolt üzemeltetését, ami nagy változást hozott az életébe: a hegyek között, szinte mindentől elzártan működő kis üzlet elszigetelte őt attól a pezsgő kulturális élettől, ami egészen addig a mindennapjainak magától értetődő része volt, ugyanakkor a magány és a természet közelsége addig nem tapasztalt módon fel is szabadította saját kreatív energiáit, így születhetett meg az Escarpées. A kritikusok és a közönség által egyaránt jól fogadott könyv sok emberrel ismertette meg a hegyvidéki élet szépségét és nehézségét, így az írónő a nyár folyamán sokat utazott, és számos író-olvasó találkozón vett részt.

Egy tündérmese boldog vége? Nem egészen. ,,Mindig újra kell kezdeni mindent a legelejéről." - írja a regényében Marléne, akinél idén nyáron egyre súlyosbodó endometriózist diagnosztizáltak, így öt év ,,jótündérkedés” után el kellett búcsúznia kis meseboltjától. Orvosai ugyan az operációk miatt teljes életmódváltást javasoltak, rajongóinak azonban mégsem kell aggódnia, hiszen nem költözött messzire, saját bevallása szerint ,,zsigerileg kötődik ehhez a tájhoz”. A 2019-ben indult ,,csemegeboltos kaland" számára lezárult, most éppen a második regényén dolgozik, miközben kulturális rendezvényszervezőként is aktív maradt. Hogy mi történt eközben a mesebeli kisbolttal? Marléne vállalkozását egy hozzá hasonlóan erős nő gondjaira bízta, és meggyőződése, hogy Sabrina méltó utódja lesz a ,,jó boszorkányságban.” Ki tudja, talán egyszer az ő történetét is megismerjük majd.