A tulipánok világszerte a tavasz hírnökei: hazai parkok, kiskertek borulnak virágba tőle — a Balaton déli partján akár nagyszabású tulipánszüreten is részt vehetnek az érdeklődők.

Ázsiában a legnagyobb éves fesztivált egyenesen a tulipánoknak szentelik (Srinagar Tulip Festival), és akkor még nem is beszéltünk arról a közel 7 millió, változatos fajtájú nemesített tulipánról, amelyek a hollandiai Keukenhofban nyitják ki a kelyhüket ilyentájt. Ezek a virágok egyedi varázsuknak köszönhetően számos művészt megihlettek a történelem folyamán, napjainkra pedig a tavaszi megújhodás igazi, összetéveszthetetlen szimbólumává váltak. 

TIPP+: a hazai érdeklődők semmiképpen ne hagyják ki a budai arborétum gyönyörű, színpompás tulipánjait, illetve a kőröshegyi tömeges virágzást!

A bájosan ívelt kelyhű virág, amely nálunk meghitten díszíti a régi falusi házak tornácát, valójában a Tien-Shan és a Pamír hegységekban őshonos, tehát a Tádzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán és Nyugat-Kína által határolt területen. Az eredetileg vadon virágzó tulipánok innen indultak világhódító útjukra. Maga a ,,tulipán” név a perzsa nyelvből eredeztethető, ahol turbánt jelent, utalva a virágok egyedi formájára. Különböző forrásokból tudjuk, hogy a vadon növő tulipánokat már a Kr. utáni első évezredben is igyekeztek szaporítani a műkedvelő kertészek, azonban később, az 1300-as évektől kezdve a frissen megalakult Ottomán Birodalomban a tulipán egyenesen nélkülözhetetlen motívummá vált, mind a dekoratív művészet, mind pedig a szépművészet terén. Gyakorlatilag mindenütt felbukkant és rengeteg máig fennmaradt ,,tulipános” emléket csodálhatunk meg a kerámiáktól a szőnyegeken át a kódexekig. A tulipán szimbolikus jelentésének fejlődése hihetetlenül dinamikus, ráadásul spirituális és misztikus mozzanatoktól sem mentes. Azon az egyértelmű tényen túl, hogy a keleti kultúrában szépséget, szerelmet és bőséget szimbolizál, a gonosz elleni talizmánként is használták, illetve úgy hitték, felemeli az emberi lelket ima vagy meditáció során, ezért is festették gyakran vallási helyszínek falaira. A kertek (tulajdonképpen a vallási szimbolizmussal átszőtt ,,paradicsomi kertek”) fontos helyet foglaltak el az oszmán kultúrában: hatással volt rájuk a perzsa kert modell, ugyanakkor az is elmondható, hogy később az oszmán kertek is inspirálták Nyugat-Európa kertjeit. Ahogy a háziasított, nemesített tulipánok megjelentek, szinte rögtön az oszmán kerttervezés legnépszerűbb elemeivé váltak.

Hollandiába a 16. században jutott el a tulipán török közvetítéssel, hogy aztán pályafutásának talán legfényesebb, ugyanakkor leghátborzongatóbb fejezetét könyvelhesse el. Egyetlen művészettörténeti korszak sem fonódott össze annyira a tulipánokkal, mint a holland festészet zenitjeként is emlegetett holland aranykor. Az általános gazdasági fellendülés, a tudományos felfedezések, a szárnyaló művészetek és kultúra szinte a tulipánban manifesztálódtak, így ez a különleges virág számos korabeli festményen tűnik fel csendéletek központi elemeként, illetve a képzőművészetben is megjelenik, erre jó példa lehet a korabeli divatos, tulipánt formázó ezüst cukortartó. Izgalmas belegondolni, hogy noha a tulipán importáruként kezdte pályafutását Hollandiában, mégis nemzeti ikon vált belőle, és mai fejjel szinte elképzelhetetlen őrületet váltott ki a derék honpolgárokból. Egyébként a rajongás legfőbb tárgya, vagyis a csendéleteken gyakran megörökített pompás, piros-fehér csíkos változat (Semper Augustus) valójában a 17. században még egy vírus eredménye volt, mely a tulipánt különös szépséggel ruházta föl, de egyben a vesztét is okozta, hiszen a betegség miatt a hagyma idő előtt elpusztult, feltehetően így ért véget ennek a fajtának ragyogó, de rövid dicsősége. (A mai változatok már nem egy vírus, hanem a gondos szelekció eredményei, igaz, vannak, akik szerint nem érhetnek a néhai Semper Augustus nyomába.) A tulipán sikere Hollandiában annyira ugrásszerű volt, hogy a 17. században, tehát a tulipánláz tetőpontján egyetlen tulipánhagyma akár egy mesterember egész éves bérébe is kerülhetett. A tulipán Hollandia-szerte a bőség és a szerencse jelképévé vált, azonban rövid virágzása egyben a dolgok mulandóságára is emlékeztette az embereket, ami az egyre inkább tért hódító kálvinizmus idején szintén egybevágott azokkal a lelki folyamatokkal, amelyek uralkodtak éppen az akkori társadalomban. 

Érdekes módon a holland tulipánlázhoz hasonlóan a törököknél is volt egy olyan korszak, az ún. ,,Tulipán-éra”, nagyjából 1718 és 1730 között, melyet teljes egészében ez a virág fémjelzett. Nem csupán arra kell gondolni, hogy ennek az Oszmán Birodalom életében szokatlanul békés és derűs korszaknak keresve sem találhattak volna kifejezőbb szimbólumot a tulipánnál, hanem arra is, hogy a török nemesség ebben az időszakban nyitottabb lett a külhoni, európai szokások felé, ami a ruhák szabásában illetve a kevésbé formális szociális interakciókban is megnyilvánult. A tulipán a tökéletesség, a szerelem és a bőség szimbólumává vált az egész birodalomban, a kialakult békés hangulat pedig kedvezett a művészetek és a tudományok fejlődésének. 

Magyarországra a 17. század közepe táján juthatott el a tulipán, és nem meglepő módon a barokk kor kedvelt szimbóluma lett, hiszen a pompás, dekoratív virág egybevágott a barokk földi örömök felé forduló szemléletével. Csokonai egyik rokokó stílusú versében a tulipánhoz hasonlítja kedvese szépségét (,,Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt”) — a virág gömbölyded, finom vonalai, karcsú szára egyébként sok költőben megérlelték ezt a képzettársítást a világ minden táján, sőt, a tulipán számos kultúrában az anyaméhet is szimbolizálja. A 19. századra a tulipán már egyre több falusi kertet ékesít Magyarországon, akár átvitt értelemben is, hiszen a különböző faragások készítése során előszeretettel használták a tulipán motívumot, illetve a menyasszony kelengyéjét őrző ládára, a tulipános ládára is ezt festették. Mikszáth 1800-as évek elején játszódó regényében, a Különös házasság-ban olvashatjuk az alábbi mondatot a díszes kapufaragások jellemző motívumhasználatáról: ,,A falubeliek, menyecskék, leányok, kisgyerekek, rendre kiszaladtak a kopjás, tulipános kapu elé, mint mindig, ha négyes fogat csörtetett végig a helységen.” A tulipán a regény egyik komikus epizódjában is szerepet játszik, hiszen a főszereplő gyámja, a szigorú Fáy István ágynak esik dühében, mikor munkásai tévedésből elfogyasztják ebédre a Hollandiából hozatott drága, különleges tulipánhagymákat. 

Magyarországon a 20. század elején, a szecesszió majd az art deco térhódításával került újra a művészi érdeklődés középpontjába a tulipán. Ez az időszak egyébként egybeesett a magyarság eredettörténetének intenzív kutatásával, abszolút divat lett például a keleties motívumok használata az ázsiai őshazára való utalásként, grafikákon, kerámiákon, textíliákon egyaránt. A szecesszió kacskaringós vonalai miatt kedvelte a tulipánt mint témát (lásd például Lesznai Anna, vagy az angol William Morris grafikáit, a fentebbi kép az ő munkái közül való), az art deco pedig felismerte benne a könnyen stilizálható, figyelemfelkeltő mintát, így a plakátművészetben illetve az iparművészetben használták előszeretettel a kísérletező kedvű alkotók. A tulipán a modern korban is megihlette az embereket, megemlíthetjük például Eero Saarinen ipari formatervező híres, 1950-es években készült munkáját, a tulipán asztalt székekkel, vagy Jeff Koons 2016-os, monumentális tulipános szobrát a párizsi Petit Palais előtt. Vajon ez az időtálló varázs, amit a tulipán gyakorol ránk, csupán különleges formájában rejlik? Aligha. Szombathy Viktor 1967-es ifjúsági regénye, A félhold vándora Evlia Cselebi török utazó kalandjait meséli el, aki egyébként a valóságban is létezett, sőt Magyarországon is járt fennmaradt útinaplója szerint, azonban az ifjúsági regény cselekményébe a szerző fiktív történetszálakat is szőtt, például Evlia szerelmi kalandját egy magyar lánnyal, Ágotával. Elválásukkor tulipánhagymát ültetnek Ágota kertjébe, hogy megőrizzék a szép emlékeket. ,,Ez a boldogság virága, úgy nézz rá!” — mondja Cselebi mester a lánynak, majd elmeséli, hogy a monda szerint hajdanán a tulipán bóbitájába jó tündérek a boldogságot rejtették, ám a mohó, kapzsi emberek hiába igyekeztek erőszakkal felnyitni a virág kelyhét. A tulipán szorosan zárva maradt. Már az egész világ lemondott róla, mikor egy napon szegény özvegyasszony sétált arra kisgyermekével. A kisgyerek boldogan felkacagott, amint megpillantotta a turbán alakú virágot, és láss csodát, a tulipán bimbója nyomban kipattant. Korabeli csajozós szöveg, mondhatnánk, ámbár ki tudja… Talán ennek az ártatlan, gyermeki boldogságnak érezzük a visszfényét ma is, mikor tulipánokat látunk, és ebben rejlik népszerűségük valódi titka.