„Az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával – a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával.” 

A fenti idézet szerzője, Ottlik Géza nem az egyetlen olyan művész a történelemben, akit elbűvöltek a macskák: a francia drámaíró Jean Cocteau például a sziámi fajta szerelmese volt egész életében, Colette a karthauzi dicséretét zengte kisregényében, A macská-ban, de Szabó Magdától Weöres Sándorig sorolhatnánk azokat a hírességeket, akik csodálattal és rajongással voltak minden rendű és rangú macskaféle iránt. Noha a jelenség nem új keletű, a Nemzetközi Macskanapot mégis csupán 2002 óta ünnepeljük. A jeles alkalomból egyik kiváló hazai tenyésztőnket, Csorba Zsófiát kérdeztük a bársonytalpúakkal megosztott élet kihívásairól. Zsófi, akárcsak védencei, igazi egyéniség, aki nem riad vissza a nehézségektől sem a munkájában, sem az élet más területein: a kennelében megtalálható fajták között akad olyan is, amelynek tenyésztésével egyedül ő foglalkozik Magyarországon. Nyilatkozataiban, illetve a leendő gazdikkal folytatott beszélgetések során sosem rejti véka alá, hogy a macskatartás bizony nem mindig egy leányálom, de aki valaha hallotta őt szenvedéllyel, lelkesedéssel beszélni az állatairól, az biztosan igyekszik maga is megteremteni majd házi kedvencének a megfelelő (fajtaspecifikus) feltételeket a teljes élethez. 

Mesélj egy kicsit arról, honnan jött az életedbe a cicák iránti elköteleződés?

Nos, mindig is nagyon szerettem az állatokat, kislány korom óta köztük éltem. Szerencsére a szüleim teret is hagytak nekem ebben, így az állatszeretetem valóban kiteljesedhetett. A cicák iránti elköteleződés egy befogadott, téli hidegben keservesen nyávogó sziámi macskával kezdődött, majd egy macskakiállításon folytatódott, ahol megfogalmazódott bennem a tenyésztés ötlete.

Nagy „állatbolond” hírében állsz, ám a macskatenyésztés mellett tudatos, sikeres üzletasszony is vagy. Hogyan egyezteted össze a hétköznapokban ezt a két dolgot?

Neveztek már a női Dr. Dolittle-nek vagy Ace Venturának (nevet). De nem tagadom, oda és vissza vagyok az állatokért. Önzetlenebbnek, és ezerszer tisztább lényeknek tartom őket magunknál. Például 2-3 éve Kecskemét városközpontjában a körút közepén bicegett egy törött szárnyú és lábú galamb. Megálltam, a mögöttem lévő autósok „nagy örömére”, és hazahoztam: a mai napig él és velem van az én röpképtelen tubicám. De számtalan ilyen sztorit mesélhetnék még…. A cicáim mellett dolgozom, édesanyámmal közös vállalkozásban, melyben folyamatosan igyekszem egyre többet tanulni, és maximalizálni a teljesítményemet. Ennyi cica mellett teljesen egyedül ez nem menne, így a családom és a barátaim, de főképp édesanyám segít nekem sokat. Szerencsés vagyok, hiszen a munkám a hobbim is, így nem esik nehezemre az sem, ha éppen egy húzós időszakon megyek keresztül. Motiváló emberek vesznek körül, akik erőt adnak akkor is, ha egy alomhoz éppen 2-3 óránként kell kelnem etetni és ápolni őket. Sokat utazom, ingázom, nevelkedtek már fel cumis cicák az autómban, etettem őket autópálya pihenőben tápszerrel, az összeegyeztetés akarat kérdése is. Szerencsére eddig kisebb-nagyobb sikerrel mindig mindent megoldottunk. Sőt, építettünk már macskabútort vagy macskaházat is amolyan csajos programként a cicatenyésztő barátnőmmel. Ezekre a pillanatokra mindig szívesen emlékszem vissza.

Sok nagy presztízsű fajta már évszázadok óta létezik (a perzsa például már a XVII. században is hódított Európában), így az elvárások mindig nagyok. Neked macskatenyésztőként mik a fő céljaid? Milyen elvárásokkal indulsz el egy-egy fajtával ezen a rögös úton?

Legfőképpen az adott fajta nemesítése, és az általam preferált fajtajellegek erősítése és javítása a cél. Szeretnék olyan cicákat kiadni a kezeim közül, akik megfelelnek a család, vagy épp egy egyedülálló gazdi életviteléhez, hiszen ez elengedhetetlen a kiegyensúlyozott és boldog együttéléshez. Gondolok itt arra, hogy nem mindegy, melyik kölyök milyen gazdához kerül. Fontosnak tartom a személyes kapcsolatot a gazdikkal, a baráti jellegű viszonyt, hiszen ez tulajdonképpen az állat egész életén át tartó együttműködés gazdi és tenyésztő között. Számomra az egészség mellett nagyon fontos még egy-egy fajtánál az adott fajta személyisége.

Persze a szocializáció minden macskánál elengedhetetlen, mégis vannak különbségek. Én az embercentrikus, barátságos, kíváncsi és vicces cicákat kedvelem igazán.

Úgy gondolom meg is találtam azokat a fajtákat, akik az én személyiségemhez a leginkább passzolnak. Az út mindig rögös, bukkanók és buktatók mindig is lesznek rajta. Voltam már elkeseredett egy-egy sikertelen év, vagy éppen balszerencsés alomszületések után, amikor azt éreztem, hogy minden erőfeszítésem ellenére sem tudok megmenteni minden kiscicát. De sajnos ez a tenyésztés része. Ahogyan a születés, úgy a halál is. Ezt nehéz volt elfogadni, de úgy érzem, mára sikerült. Épp ideje, hiszen 10 év elég hosszú idő. 

Ebben az évben több nagy változás történt a Szivárvány – Targaryen tenyészet háza táján: el kellett engedned egy számodra kedves fajta kezét, de ugyanakkor belevágtál egy új kalandba is. Mesélj egy kicsit erről. 

Igen, sajnos ez egy nagyon nehéz döntés volt. Régóta ízlelgettem de sajnos ezt láttam a legjobb megoldásnak. A Maine Coon cicák hihetetlenül csoda fajták, nagy népszerűségnek örvendenek mindenütt. A legjobb tudásom szerint, korszerű eljárásokkal letesztelt tenyészmacskáim azonban beteg kicsiknek adtak életet. Tudni kell, hogy szentimentális személyiség vagyok, sokszor érzelmi alapon hozok meg döntéseket. Az MCO tenyészcicáim a szívem csücskei voltak, éppen ezért az állomány lecserélése nem volt opció, noha tenyésztőként éppenséggel megtehettem volna. Azonban én minden cirmosban Artúrt, minden fehérben Ice Brakert (Brokit), és minden teknőc cicában Pradát láttam volna. A Maine Coon tenyésztése nem egyszerű, hiszen nagyon sok dologra kell odafigyelni, és még így is akadnak buktatók. Hiába a szűrt állomány, a legnagyobb odafigyelés mellett is lehetnek problémás almok, nekem sajnos az utolsó 2 alom ilyen volt. Amikor a 8 hónapos kölyköm csípődiszpláziával félig bénán sántikált egyik napról a másikra, holott a szülei teljesen egészségesek voltak, értetlenül álltam a dolgok előtt. A cica azóta is jól van: persze a betegsége a mai napig megvan, de a megfelelő felügyelettel fájdalommentes, teljes életet él. Azonban ezt tenyésztőként nem engedhettem meg magamnak. Így 2019-ben meghoztam a döntést és nyugdíjaztam minden MCO tenyészcicámat.

Az újdonság pedig idén jött, bár már korábban is voltak erre utaló jelek nálunk: édesanyám régi kedvenc cicafajtája a Ragdoll. Elragadó, varázslatos fajta. Hosszas keresgélés után találtam rá arra a tenyésztőre, akivel barátok is lettünk. Eddig minden jól megy, élvezzük a kis Ragdoll lányunk minden csínytevését és kedvességét.

Személyes emlékem rólad, hogy amikor pár éve meglátogattam a tenyészetet, éppen hatalmasra volt dagadva a lábad egy kóbor macska harapásától, akit menteni próbáltál az úttestről előzőleg, így a kórházi kezelés mellett láttad el a szükséges mindennapi teendőket. Mit gondolsz, meddig lehet ezt ekkora szenvedéllyel és erőbedobással csinálni? Ha a jövőre gondolsz, el tudod képzelni macskatenyésztés nélkül az életed?

Hú, erre én is emlékszem. Vacak 2 hét volt, azt meg kell hagyni. A macskaharapás fájdalmas dolog, de ami nem öl meg, az erősít alapon ez is egy tapasztalat volt. Akkoriban nem voltam teljesen egyedül: volt párom, aki sokat segített, de azért az egyik cicaszobát amúgy kerekesszékből, ülve még kifestettem – noha a festéket Ő keverte be (mosolyog).

Biztosan lesz egy pont, amikor a fontossági sorrendem valamelyest meg fog változni, azonban család, gyerek ide vagy oda – ez a szenvedély megszűnni biztosan nem fog.

Lehet, hogy kevesebb cicám és egyéb háziállatom lesz, de biztosan nem hagyom abba: elképzelhetetlen lenne számomra a macskaszőr-mentes kávé reggel (nevet).

Nem titok, hogy külföldön is nagy a kereslet a cicáid iránt, tenyészállatnak és házi kedvencnek egyaránt viszik őket. Mi volt a legtávolibb/legkülönlegesebb hely, ahová valaha cicát adtál?

Nagyon szép helyekre eljutottak a cicáim, olyan helyekre, ahova én talán sosem fogok. Bár imádok utazni és igyekszem személyesen elvinni a cicáimat az új otthonaikba, ez nem mindig sikerül. Tavaly például egy Brazíliába került cicám utazását törölték a pandémia miatt. A cica azért eljutott a gazdihoz, jó pár hónappal később, de végül Portugáliába vittem el, és ott adtam át az új családjának. Izgalmas helyként említeném még Malajziát és Kínát, még a múltból.

Mentett kutyusod, Pötyi láthatóan különösen kedveli a cicák társaságát: mindig ilyen harmonikus az állataid közt az együttélés? Mennyire tud elfajulni a helyzet, akár kutya-macska vonatkozásban, akár csak a cicák között ?

Pötyi egy külön világ, szimbiózisban élünk, mindenhová jön velem. Nincs más választása: szeretnie kell azokat, akiket én szeretek, de szerencsére ez jól megy neki. Nagyon barátságos és nyugodt, idős kutyus. Igazi lelki társ. Szerencsére egyik kutyusommal sem volt probléma, ez szoktatás kérdése is. A cicák vitatkozni, verekedni tudnak, ez bizony előfordul egy sok cicás háztartásban: ahogy a természetben, úgy itt is van hierarchia. Ezeket az erőviszonyokat bizonyos egyedek időnként demonstrálják, a tenyésztő dolga ezt is kezelni, hiszen az állatainkat nem szeretnénk stresszelni, ha nem muszáj. Eddig szerencsére így vagy úgy, de megoldottam ezeket a helyzeteket (mosolyog). 

Ha számba vesszük azokat a fajtákat, amelyekkel eddigi munkád során foglalkoztál (például a Main coon, a Keleti rövidszőrű, vagy éppen a Minuet) azt látjuk, hogy ezek eléggé különböző vérmérsékletű fajták, illetve külsőre is abszolút eltérő jegyeket mutatnak. Ezek szerint téged a változatosság gyönyörködtet? Sosem szerettél volna elköteleződni egyetlen fajta mellett a tenyésztésben?

Imádom a szélsőségeket és az ellentéteket. Ilyen a személyiségem is. Számomra minden fajtában és állatban más a gyönyörű. Más és más, ami miatt szeretni lehet őket. A jellemük és a külsejük is különbözik, ez tény. Azonban ami közös bennük, az az emberszeretet és a kommunikatív viselkedés. Sajnos nem tudnék csak egy fajtát kiválasztani, ebben az értelemben hedonista vagyok (nevet). 

Beszéljünk egy kicsit talán kényesebb témáról is – ha tenyésztésről van szó, sokszor nem egy nemes vérvonal megőrzését látjuk, hanem a hajszát az extremitások felé: legyen még nagyobb, vagy éppen még kisebb, még laposabb, még göndörebb, stb. Te tenyésztőként hol húzod meg a határt, ha fajtastandard-ről van szó?

Szeretem az extrém dolgokat, de csak addig, amíg az egészséges kereteken belül mozog. A macska külleme nem mehet az egészségének a rovására. Ez számomra szent dolog.

Tapasztalataid szerint mik azok a tipikus hibák, amiket minden kezdő macskatartó elkövet?

Ha nagyon elkényeztetik a cicát, akkor válogatós lesz, és a végén “semmit sem eszik meg”. A macska nem hülye, sőt, minket néz annak, ha kajáról van szó. Néha 1-1 diétás nap belefér a válogatós házi kedvencek étrendjébe, hogy emlékezzenek arra, mennyire jó is az a táp vagy hús, amit kerülgettek azelőtt.

Milyen jótanácsot vagy figyelmeztetést adnál a leendő gazdiknak?

Keressenek számukra szimpatikus tenyésztőt, akivel jól megértik egymást. Azonban mi is emberek vagyunk, nem istenek. A természetet mi sem tudjuk felülírni, ezt nem árt nem elfelejteni. Macskaválasztásnál pedig nagyon fontos az életvitelünk, és az ahhoz passzoló fajta kiválasztása.
A tenyésztőket lehet ellenőrizni, lecsekkolni, de szerintem a szimpátia a legfontosabb, illetve a bizalom. A törzskönyv, a papírok, az oltások alap részei egy kiscicának, ezek megléte természetesen elengedhetetlen.

Köszönjük a beszélgetést Zsófinak, és kívánjuk, hogy a jövőben még sok kíváncsi, vicces és csínytevő cicával ajándékozza meg a vállalkozó szellemű gazdikat!